Hatalmas érdeklődés és elismerés övezte a múlt héten az EMI szervezésében Erdély-szerte bemutatott A világ és a vége című darabot, a közönség valamennyi helyszínen vastapssal köszönte meg a délvidéki Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínháznak, hogy színre vitte Wass Albert két regényét, az Adjátok vissza a hegyeimet és a Jönnek címűt.

A román és magyar szélsőségesek természetesen támadásba lendültek: Marosvásárhelyen és Kolozsváron az ügyészség vizsgálódik a háborús bűnösnek kikiáltott Wass Albert kultuszát ápoló szervezők ellen, a magyar nyelvű nemzetellenes erők pedig A hét című, érdeklődés hiányában nyomtatásban nem is kapható lapban intéztek vérszegény támadást a darab és a szervezők ellen. A szervezők eldöntötték: néhány hónap múlva újabb erdélyi turnéra kerül sor, melynek során az első bemutató-sorozatból kimaradt városok közönsége is megnézheti a nagy sikerű darabot.
 
Wass Albert színpadi diadalútja Székelyudvarhelyen indult. A Tomcsa Sándor színház 520 résztvevője álló vastapssal adta tovább Csíkszeredának a társulatot, ahol körülbelül ugyanennyi székely nézte meg a színpadra vitt Wass Albertet és ugyanígy fejezte ki háláját a színészeknek és a rendezőnek. Közben beindult a magyarellenes román gépezet: Marosvásárhelyen a megyei ispán megtiltotta az Eminescu Ifjúsági Ház és valamennyi állami intézmény vezetőjének, hogy helyet adjanak az előadásnak, viszont miután az EMI elnöksége közleményben tudatta a sajtóval az ellehetetlenítő próbálkozásokat, a városháza rendelkezésére bocsátotta a Kultúrpalotát, így Vásárhelyen volt a legmagasabb a nézők száma (830), meghaladva a sepsiszentgyörgyi érdeklődést is (650). Bár provokáció készült több gyanús személy révén, a bajkeverők végül jobbnak látták csendben maradni az előadás alatt. Feljelentést tett viszont a Hősök Kultusza nevű magyarellenes szervezet, mely az EMI betiltását kérvényezte. Hasonlóan vélekedik a darabról a szélsőségesen liberális A hét című internetes oldal, mely valaha újság volt, a beletömött RMDSZ-es és magyarországi pénzek ellenére azonban a szerkesztők képtelenek voltak olyan lapot összehozni, amelyet meg is vásárol valaki, így ma már csak a Világhálón olvasható, bizonyára nem véletlenül látogató-számláló nélkül. A magát rosszabbik nézőnek nevező szerző a közösséget-nem-vállalás szigetének érezte székét az előadás alatt, és megállapítja, kibicsaklott az EMI esztétikai érzéke, majd figyelmébe ajánl egy másik szabadkai darabot, mert az hőzöngésmentes. És hozzáteszi, volt az EMI-nek ahonnan értesülnie erről, mert hírt adott róla az Erdélyi Riport, az Új Magyar szó és A hét is. Értesüléseink szerint azonban az EMI vezetői nem olvassák a megnevezett sajtóorgánumokat.

Kolozsvárra is forró hangulatban érkezett meg a délvidékiek színdarabja, itt ugyanis már az előadás előtt vizsgálódásba kezdett az ügyészség, de a helyi lapok is próbálták fokozni a helyzetet, amennyire tudták. A hangot egy bukaresti újság adta meg, amely a vásárhelyi prefektusi támadással egyidőben kezdett el cikkezni az EMI-ről, nácinak, hortistának, revizionistának nevezve a szervezetet és vezetőjét, akiről valótlanul állította azt, hogy bűnügyi iratcsomója van a Wass-felolvasómaraton miatt. Az előadáson (450 néző mellett) nagy számmal képviseltette magát a román sajtó, de a várt botrány elmaradt, hiszen a színdarab üzenete a két nemzet együttélésének szükségessége volt (természetesen a Kárpát-medence egységének tudatában), románellenes hangok nélkül. Így a román sajtó jobb híján elhallgatta az eseményt, mindössze az Evenimentul Zilei hozott le egy tárgyilagos anyagot Wass Albert, békés előadás Kolozsváron címmel. Kolozsváron egyébként a magyargyűlölő Sarmiseghetuza Egyesület az előadás betiltását kérvényezte a rendőrségtől, de nem ért célt.

Az utolsó, nagyváradi előadásra már napokkal azelőtt elkeltek a jegyek, így sokan nem tudták megnézni a darabot, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházába ugyanis csak 450 ember fért be. A nagy érdeklődésre a szervezők megígérték: megismétlik az előadást.